közös a munka, közös az öröm

Hogyan jutott eszünkbe ez a projekt? A média tele van ezzel a témával: Európa kevéssé a sikeres a nyelvtanulásban és a munkahelyi pszichoterror, az idegengyűlölet és a rasszizmus leküzdésében. Ezen kívül hiányzik Európában az a gyújtó és identitást adó ötlet, amely előbb vagy utóbb a kivívhatná a többség elfogadását. Ezért elgondolkoztunk azon, hogyan lehetne hasznát venni a képzés megújítása és a szociális helyzet javítása témakörökben végzett legújabb kutatásoknak. Ezeket a tudományos felismeréseket azzal a céllal kapcsoltuk össze saját sokéves tapasztalatainkkal, hogy egy modellt hozzunk belőle létre, amely mintaként szolgálhat a jövőben az iskola és a felnőttképzés intervenciós törekvéseihez. Ezért beadtunk egy terjedelmes pályázatot az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságához. Mivel ötleteink különösen kreatívak és innovatívak, egy mélyreható elbírálási eljárás után engedélyezték a vállalkozásunk finanszírozását…

>>> további információk

Ezen az oldalon megtalálhatja minden alprojektünk és cikkünk összefoglalását, amelyeket 2009. május 9-től (Európa Nap) eLearning plattformunkon, a www.ycr-e.eu címen tanítási- és tanulási célokra, vagy egyszerűen csak szórakozás céljára rendelkezésre bocsátunk.

Vezérfonal 2008-ban: Mindenki egyforma, mindenki különböző!

rasszizmus-ellenes kiállítás

Ez az érdekfeszítő kiállítás, mely a Föld benépesedésével foglalkozik, különösen alkalmas példát hoz a nonlineáris tanulás bemutatására. A kiállítás rövid tanulmányozása után kiderül számunkra, hogy mennyire értelmetlen dolog a rasszizmus és az idegengyűlölet. Azt is megtudhatjuk például a kiállítás anyagából, hogy az összes ma élő ember közti rokonságot tudományos módszerek segítségével (DNA/DNS) ki lehet mutatni. Világszerte kereken 2 millió ember látta a kiállítást, melynek alapvető mondanivalója úgy hangzik, hogy ma már egyáltalán nem léteznek emberi rasszok. „Mindenki egyforma, mindenki különböző” vált ötletadóvá az alprojektek számára a 2008-as évben. Ideális az összefüggés a 2008-ra meghirdetett „Interkulturális Párbeszéd Európai Évével” is…

>>> tovább a virtuális kiállításhoz

Vezérfonal 2009-ben: Kreativitás és innováció

Polgári nevelés – nemzetközi továbbképzés

A 2009-es év a Kreativitás és Innováció Európai Éve. Témába vágó továbbképzéseket tart a European Civic Education Alapítvány az európai Mobilitás Programmal együttműködve pedagógusok és felnőttképzési szakemberek részére. Ezek a képzések az agy működésének megfelelő tanulást közvetítik összekapcsolva az interkulturális, az élethosszig tartó és szociális tanulással. Forradalmi újításról van szó, amelynek tartalmi innovációja a YCR-E projekt támogatásánál is mértékadó volt. Ez az oka annak, hogy a 2009-es alprojektek ennek az Európa és a világ számára egyedülálló ötletnek előmozdításáról és elterjesztéséről szólnak.

>>> tovább a reThink!2 weblogjára

Projektgazda: a nürnbergi arthefact e.V. art & theater factory

Történet nyelvekről és arról a kalandról, amely mások megértéséről szól

Junior News Room

A nürnbergi Jenaplan Iskola (Jenaplan Schule Nürnberg) alsótagozatos diákjai “saját” hangoskönyvet jelentetnek meg. Egy hét fős gyerekcsoport megtanulta, hogyan kezeljék a műszaki berendezéseket, és kifejlesztettek egy rendszert, melyben mások is elmesélhetik ”saját részüket a történetből” és bemutathatják saját nyelvezetüket…

 >>> további információk

Mikrofilme – Theaterprojekt mit Jugendlichen

Illúziók és előítéletek ante portas

Milyen hatással van a szöveg és a nyelv – mindenkori kulturális hátterüket szem előtt tartva – képek és történetek értelmezésére?

Elképzelésünk az, hogy kilencvenperces rövidfilmeket hozzunk létre. Nem “némafilmekről” van szó, hanem hang nélküli filmekről.

Az elkészült mikrofilmeket eljuttatjuk a projektpartnerekhez és más intézményekbe. Ők ezután saját országuk nyelvén, németül, angolul vagy bármely más elképzelhető nyelven szinkronizálhatják a filmeket.

Végeredmény a különböző nyelvek változatai. Kísérleti úton tapasztalhatjuk meg, hogyan változtatja meg egy történet értelmét a hozzáfűzött szöveg és szinkron…

>>> további információk

Alsó-bajorországi német kezdőknek

Germán vagy német?

Ki beszél tulajdonképpen németül? Németországban nem sokan. Németországra a területi nyelvjárások jellemzőek. A német nyelv tanulása még messze nem jelenti azt, hogy meg is értjük, amit a németek beszélnek.

Az alsó-bajorországi nyelvjárás alapján megtapasztalhatják a nyelvtanulók vagy a nyelvek iránt érdeklődők, hogy mit értenének meg egyáltalán a beszélt nyelvből. Az “Alsó-bajorországi német kezdőknek” ezen túlmenően még rövid, szórakoztató bevezetést is ad ebbe a nyelvbe…

>>> további információk

tanulás pszichodráma segítségével

Az arthefact e.V. és a “thevo” gyermekek és fiatalok színházának közös szervezésében egy interaktív darabot dolgoznak ki 2009 elejéig. Ennek célja a nyelvtanulás fejlesztése. A célcsoportot 10 és 18 év közötti fiatalok alkotják – migrációs háttérrel rendelkezők, vagy akik külföldön németül tanulnak, akik egyáltalán a nyelv iránt érdeklődnek. A színdarabban párhuzamosan három témát érintenek. Az egyik a nyelvtanulás iránti érdeklődés felkeltése és a nyelvtanulásra való motiváció. A másik művészileg becsomagolt trükköket és segítségeket foglal magába az agyműködésének megfelelő tanuláshoz, amelyeket a néző más területeken is sikerrel alkalmazhat…

>>> további információk

Projektgazda: a budapesti Osztrák-Magyar Európaiskola

Németül hallani – németül olvasni – németül beszélni – németül álmodni – németül írni

„egymás szintjén” tanulunk

“Merüljünk el” a német nyelvben Renate Welsh osztrák írónővel. A budapesti kétnyelvű Európaiskola diákjait ez az „elmerülés” inspirálta és bátorította kreatív írásra német nyelven.

Bemelegítésként a gyerekek először megtapasztalták önmaguk észlelését és azt, hogy létezik tudat és tudat alatti. Egy asszociációs spirál (l. bejátszás) nyitotta meg ezt az utat. A másik és az idegen felismeréséről volt itt szó, ahogyan a mellékelt kép mutatja, ahol idősebb gyerekek a projekt után egy elsős gyerekkel közös szinten kommunikálnak. Az ötödik, hatodik és hetedik osztály 150 magyar diákja vett részt közvetlenül a projektben. Záró rendezvényként egy mindenki számára nyitott irodalomünnep szolgált…

>>> további információk

A világ sokszínű arcai

más színű – más

“A világ sokszínű arcai” – körutazás Gabriella Schullerrel, az osztrák festőnővel és olyan eredményekkel, melyeket érdemes megtekinteni. Csak akkor tanulunk meg valamit jól, ha minden érzékszervünk dolgozik, tehát ha beszélünk, írunk, de ha festünk, hallunk, tapintunk és ízlelünk is. A másság észlelése, mint a tolerancia kifejlesztésének előfeltétele állt ennek a projektnek is az előterében, ami a projekt szociális folyamat részét illeti. Nagyrészt 8-10 éves magyar gyerekek vettek benne részt. A projekt lezárásaként 150 másodikos, harmadikos és negyedikes diák hívta műalkotásaik megtekintésére az érdeklődőket…

>>> további információk

A YCR-E focihimnusza

YCR-E

2008-ban Svájcban és Ausztriában labdarúgó európabajnokságot rendeztek. Fél Európából ezrek jöttek össze, hogy élvezzék a labdarúgósport dinamikáját. Mások arra használták ki ezt a lelátót, hogy rasszista és idegengyűlölő félelmeiket terjesszék. De nem mindenki szereti a focit és a sportot, ezért elgondolkoztunk azon, hogyan lehetne közös projektet fejleszteni, amely lehetőség szerint minden résztvevő számára megfelelő volna. Az Európaiskola 25 diákja Christoph Rabl, osztrák zenésszel közösen szerezték és adták elő ezt a dalt…

>>> további információk

Jelenetek és játékok a nyelven túl (táncszínház)

ki vagyok, ki vagy?

A projektmunka középpontjában a gyermekek és fiatalok mindennapi tapasztalatai álltak, és ezeket jelenetekben elevenítették meg. Elsősorban olyan témákról volt szó, mint például a csoporton belüli érzékelés, csapatépítés, csoportnyomás jelensége, ill. érzékenység, mint “szociális figyelmesség” fejlesztése.

A budapesti Osztrák-Magyar Európaiskola 54 ötödik osztályos tanulója nagyon komolyan és teljes mellbedobással dolgozott. A projekt nyelve a német volt. Dr. Kaposvári Anikó tánc- és drámapedagógus körültekintő koncepciójának segítségével sikerült a gyerekeknek a jelenetekben szerzett tapasztalatokat és meglátásokat az iskolai mindennapokra átvinni….

>>> további információk

Képregényes napló egy eggenburgi (Alsó-Ausztria) osztálykirándulásról

Szórakozás felelősséggé válik

Osztálykirándulások legtöbbször nem az idegenforgalmi nevezetességek megtekintése miatt sikerülnek jól. A siker és a hosszantartó jó benyomás szempontjából sokkal inkább lényeges a perspektívaváltás, és nem utolsó sorban koncepciók imlicit elsajátításának a lehetősége. Így általános interkulturális tudás megszerzése és a némettudás megszilárdítása mellett fontos a szociális tanulás és a politikai képzés (demokrácia tanulása) is. Ezért a tanulókat bevontuk az egész döntési folyamatba. Ugyanez vonatkozik úgy az úti cél megválasztására, mint a költségvetésre, a programok tervezésére, az ételek megvásárolására és elkészítésére stb.

Az Osztrák-Magyar Európaiskola 7.a osztályos tanulói egy ausztriai, eggenburgi osztálykirándulás élményeit számos fotón örökítették meg. Hazaérkezve ezekből a képekből egy szoftver segítségével és Martin Kahles kultúrpedagógus vezetésével képregény sorozatokat hoztak létre, amelyek a valós élményekből fantáziadús történeteket kerekítettek ki…

>>> további információk

Projektgazda: Deutsche Schule Oslo

Félelem – az emberiség mozgatója

Ki fél Edvard Munch-tól?

Magyar nyelvű szöveg feldolgozás alatt!

Projektgazda: Soros Képzési Központ Alapítvány, Miercurea Ciuc

Sokszínűség és céltudatosság – Diversity and Destination

utak a nyitott társadalom felé

Mottó: Saját kultúránk akkor okozza a legtöbb problémát, amikor más kultúrákból származó emberekkel való kommunikációra kerül sor.

A második alprojekt témája a polgári képzés, elsősorban a különbözőség tiszteletének és elfogadásának kérdései, illetve az arra való nyitottság állnak a középpontjában. Az alprojekt szintén foglalkozik a szociális együtt-létezés témájával, és mint ilyen, céljának tekinti, hogy felkeltse a figyelmet az olyan értékek iránt mint a pluralizmus és az empátia.

>>> további információk

Kultúrák találkozása, gondolkodásmód formálása

A vad kelet?

Hargita megye egy vidéki térség Romániában, ahol az ország magyar nemzetiségű kisebbségének legnagyobb hányada él. A megye gazdaságának alapját főként a mezőgazdaság képezi. A jövőben a turizmus is lehet egy kulcsfontosságú ágazat. Az itt élő embereknek általában nincs rendszeres és közeli kapcsolata más, Románián kívüli, kultúrákkal. Sok itt élő embernek Nyugat-Európáról, illetve a világ többi részéről csak a média révén van tudomása, köszönhető ez a kommunista időszaknak is, amikor tiltott volt a nem-kommunista országokba való utazás. Noha, 1989, illetve az Európai Uniós csatlakozás után a helyzet lényegesen megváltozott, sokak számára az utazás még mindig luxus.

>>> további információk

Ahhoz, hogy az alprojekt alapgondolatát és általános célkitűzését jobban megértsük, fontos tudnunk például azt, hogy hol fejti ki tevékenységét a Soros Oktatási Központ, illetve, kik a hallgatói.

Ki ismeri a Hargitát?

Hargita megye egy vidéki térség Romániában, ahol az ország magyar nemzetiségű kisebbségének legnagyobb hányada él. A megye gazdaságának alapját főként a mezőgazdaság képezi. A jövőben a turizmus is lehet egy kulcsfontosságú ágazat.
Az itt élő embereknek általában nincs rendszeres és közeli kapcsolata más, Románián kívüli, kultúrákkal. Sok itt élő embernek Nyugat-Európáról, illetve a világ többi részéről csak a média révén van tudomása, köszönhető ez a kommunista időszaknak is, amikor tiltott volt a nem-kommunista országokba való utazás. Noha, 1989, illetve az Európai Uniós csatlakozás után a helyzet lényegesen megváltozott, sokak számára az utazás még mindig egy luxus.

Következésképpen ezeknek az embereknek erős előítéleteik lehetnek különféle kultúrákkal szemben, valamint a cselekvő polgári élettel kapcsolatosan.
Ezért, ez az alprojekt kiváló lehetőséget nyújt az érdeklődők számára, hogy bepillantást nyerjenek különféle kultúrákba, életvitelekbe, illetve, hogy a toleranciáról, hasonlóságról, különbözőségről, valamint előítélet-mentességről tanuljanak.

Az alprojekt az agy-közeli tanulás módszereire épül és alapvetően két témával foglalkozik:

1. különbözőség, tolerancia, interkulturális nevelés, sztereotípia- és előítélet-mentesség
2. nyelvtanulás

Célok:
- felkelteni a hallgatók érdeklődését a különbözőség, interkulturális kommunikáció, sztereotípiák, cselekvő polgári élet témakörök iránt, motiválni őket a tanulási folyamatban, valamint izgalmassá tenni számukra a nyelvtanulást azáltal, hogy egy interkulturális beszélgetésen vesznek részt Romániában élő külföldiekkel

A következő lépések vezettek a célok megvalósításához:

• az angol órák keretében a hallgatók felkészítést kaptak a különbözőség, tolerancia, interkulturális párbeszéd, sztereotípiák témakörökben (olyan tanítási módszereket felhasználva, melyek az agy-központú tanulást részesítik előnyben, hasonló módszerek, mint amiket az Europaiskola tanárai mutattak be az első YCR-E találkozó alkalmával.)
• a hallgatók összeállítottak egy kérdőívet saját kérdéseikből, melyek a fent említett témák egyéni értelmezése/megértése alapján fogalmazódtak meg bennük
• egy angol órán, a hallgatók, 25-35 év közötti fiatalok, interjút készítettek két Romániában élő külföldivel – a beszélgetésről videofilm készült
• a hallgatók írásban megfogalmazták a tanulási folyamattal kapcsolatos észrevételeiket (a tanult új dolgokról, az interjúkészítés nyomán kialakult véleményükről, illetve arról, hogy milyen érzés volt a tanult idegen nyelvet egy interkulturális kommunikáció során gyakorolni.)

	Christopher Worman – Peace Corps önkéntes – 8 hetet töltött Ploiestiben, Udvarhelyen él 2 éve, Osváth Levente – a Soros Képzési Központ hallgatója (kezdő szint) – kereskedő

• Sztereotípiák
• Romániában élő külföldiek
• Nyelvek és kultúrák
• Vicces helyzetek nyelvtanulás/gyakorlás közben
• Kisebbségi nyelvek
• Polgári nevelés
• Tanulni másoktól
• Kultúra és hagyomány
• Hogyan látják a külföldiek az erdélyi magyarokat

	Joseph H. Sawaya – 1994 óta él Udvarhelyen, Bíró László – a Soros Képzési Központ hallgatója – építészmérnök
Kovács Kata – a Soros Képzési Központ hallgatója (kezdő szint)– ápolónő Kovács Arpád – a Soros Képzési Központ hallgatója (kezdő szint) – művészettörténész

Eredmények:
* A hallgatók tanulási folyamatáról készült dokumentáció
* Az interkulturális beszélgetésről készült videofilm
* Hangzóanyag (podcast készítéséhez)
Az alprojektben résztvevő hallgatók és tanárok aktív résztvevői a videóanyag feldolgozásának is.

Néhány hallgatói visszajelzés:

Bíró László (a Soros Alapítvány Képzési Központ hallgatója, haladó szint)

“Köszönöm a lehetőséget, hogy írhatok a “Young Civic Radio” beszélgetésről.
Először is számomra, és azt hiszem, minden résztvevő számára ez teljesen új tapasztalat volt. Külföldiekkel beszélgetni angolul egészen más, mint amikor egymás között gyakoroljuk a nyelvet.
Éppen ezért egy egyszerű „How do you do?” egészen más érzelmeket vált ki belőlünk ilyenkor. A legnagyobb élmény számomra ennek felfedezése volt.
Ami a két vendéget illeti, nagy benyomást tett rám életszemléletük és elhivatottságuk. Ezen kívül nagyon érdekes volt, milyen egyszerűek a „titkaik” a sikeresség, a társadalmi hasznosság eléréséhez, és hogy közösségük számára segítséget jelentsenek. Természetesen, biztosan több van a háttérben, de rájöttem, hogy vannak egyszerű elveik, amelyeket mindig szem előtt tartanak.
Zárásként azt kell mondanom, hogy ez a néhány órás beszélgetés valóban felnyitotta a szemem. Ezért úgy gondolom, hogy az ilyen emberek meghívásra lehet a kulcsa annak, hogy a hallgatók komolyan vegyék az angoltanulást.”

Márton Tünde (A Soros Alapítvány Központ hallgatója, középhaladó szint)

“Szerencsések lehetünk, hogy találkozhattunk egy, a városunkban dolgozó üzletemberrel és egy önkéntessel, akik egészen másfajta életet élnek, mint mi. (…) Véleményem szerint érdekes volt ezeknek az embereknek a személyisége, és az, ahogyan tapasztalataikról és nem mindennapi életükről beszéltek. Ezenkívül a velük való kommunikáció során sok új információt kaphattunk egy másik társadalomról és szokásaikról.
Mindez számunkra azért volt hasznos, mert anyanyelvi partnerrel beszélgethettünk olyan témákról, amelyeket mindennapi életünkben használhatunk.”

	Zavaszki Annamaria – angoltanár a Soros Képzési Központban, Márton Tünde – a Központ hallgatója (középhaladó szint) – közgazdász
beszélgetések hallgatóink és a Romániában élő külföldiek között

Kovács Arpád - student at Soros Educational Center, elementary level

“Az interjú fantasztikus volt. Anyanyelvi szinten angolul beszélő híres emberekkel találkoztunk. Meglepő volt, ahogyan az interjúalanyok hozzánk viszonyultak, kulturáltak, kedvesek, közvetlenek voltak és igyekeztek arra figyelni, hogy mi kezdők vagyunk. Ötleteket, bátorítást adtak nemcsak idegen nyelvek tanulásához, hanem azon túlmenően is. Voltak olyan gesztusok, ötletek, amelyeket úgy érzem érdemes eltanulni, alkalmazni hasonló helyzetekben.” (the original feedback in Hungarian)
Kovács Kata - student at Soros Educational Center, elementary level)

“Nagy élmény volt angolul beszélni és hallgatni az interjúalanyokat. Úgy éreztem, mintha tudnék (értenék) angolul… végül is értek, nem? Megragadó volt, amennyire az interjúalanyok ránk figyeltek, úgymond “leereszkedtek a mi szintünkre” és hogy mennyire közvetlenek voltak. Hát ez “rank”, itteniekre igazán nem jellemző’ (the original feedback in Hungarian)

Didaktikai útmutatás
A résztvevők értékelése
Neurofiziológiai/Neurodidaktikai alapvetés

Ki beszél tulajdonképpen németül? Németotszágban nem sokan. Németországra a  területi nyelvjárások jellemzőek. A német nyelv tanulása még messze nem jelenti azt, hogy meg is értjük, amit a németek beszélnek.

Az alsó-bajorországi nyelvjárás alapján megtapasztalhatják a nyelvtanulók vagy a nyelvek iránt érdeklődők, hogy mennyit értenének meg egyáltalán a beszélt német nyelvből. Az “Alsó-bajorországi német kezdőknek” ezen túlmenően sok humorral még némi bevezetéssel is szolgál a nyelvtanuláshoz: Az irodalmi németben ugyanis a hímnemet és a semlegesnemet – pl. a férfi (der Mann) és a ház (das Haus) szavakat – ugyanazzal a határtozatlan névelővel írhatjuk le: egy férfi (ein Mann), egy ház (ein Haus). Az alsó-bajorban ehelyett “a”-t és “an”-t használnak – azt viszont következetesen. A helyet meghatározó elöljárószók, mint pl. “ummi”, “auffi”, “obi” is önálló életet élnek, szintén világos szabályokkal.

Ez a jelenség a némettanárok számára is érdekes. Egyébként az alsó-bajorországi iskolákban nem reklamáció tárgya már, hogy a dialektust használják.

A legenda, mely szerint az emberek csak tökéletes szerkezetű mondatokban, jelenben vagy egyszerű múltban beszélnek, és emiatt felesleges lenne más formákat megtanulni, már régen idejét múlta. Mert a  következő kérdésre: “Nem lenne kávéd még nem nekem?” – jó házigazdaként azonnal a kávéscsészével kellene megjelenni.

Az “alsó-bajor kezdőknek” szórakoztató módon ad bepillantást egy nyelvjárásba és ezzel együtt egy kultúrába, és felteszi a nézőnek a kérdést: “Valóban fontos a bajoroszágba utazónak, hogy hibátlan irodalmi németet beszéljen, amikor itt úgysem érti senki?”

Szereplő: Anna Achatz (trailer és film), Betine Zauhar (film), és még sokan mások

Rendezés: Peter Sterl, Arthefact egyesület

Didaktikai/dramaturgiai útmutató

A résztvevők kiértékelése

Neuropszichológiai/neurodidaktikai látlelet

A gyerekek mindennapi tapasztalatszerzése állt a projektmunka középpontjában, amelyeket játékosan meg is jelenítettek. Alapvetően olyan témákat vettek elő, mint pl. a csoporton belüli érzékelés, csapatépítés, csoportnyomással szembeni fellépés és a “szociális érzékenység” fejlesztése.

Az Osztrák-Magyar Európaiskola ötödik osztályos tanulói nagyon komolyan vették a feladatot, szívüket-lelküket beleadták a megvalósításba. Dr. Kaposvári Anikó empatikus koncepciójának megfelelően a gyerekek a jelenetek által megszerzett tapasztalatokat és látásmódokat rögtön a hétköznapi iskolai életbe is át tudták ültetni. Érezhetően javult azóta az osztályok légköre és az egymással való bánásmód is. Így ez a délelőtt nemcsak egy vidám időtöltés volt, hanem a tartós “polgári nevelés” eszköze is.

2008. szeptember 11-én kezdte el az 5A osztály a színházi projektet. Ekkor érkezett meg Dr. Kaposvári Anikó is, a bécsi drámapedagógus, és három órát dolgozott velük.

Először néhány bemelegítő jellegű játékot játszottunk. Nagyon viccesek voltak. Például ki kellett gondolnunk egy gépet, és hozzá egy melléknevet is. Ezt utána csoportban el is kellett játszani, ahogy a fotók is mutatják. Különösen tetszett a “haldokló mosógép”, a “bánatos kávéfőző” vagy a “kíváncsi porszívó”. Ezután egy állatot kellett eljátszanunk, mozognunk is kellett hozzá, ami egyaltalán nem volt könnyű. A bemelegítő játékok után kezdődött el a valódi színjátszás. Frau Kaposvári arra kért bennünket, hogy idézzünk fel magunkban iskolai konfliktusokat, és azt adjuk is elő egy kis színdarab fkeretében. Újabb csoportokat képeztünk, amelyeket magunk szerveztünk. MInden egyes csoport készített egy kis színdarabot, amelynek témája az iskolai élet volt. A végén mindenki eljátszotta a darabjait. Mindenki nagyon jó volt. Ez a színházas projekt nagyon jó volt!

Zimmermann Anna, 5A

Didaktikai útmutató

A résztvevők kiértékelése

Neuropszichológiai/neurodidaktikai látlelet

A darabok elsődleges célja a nyelvtanulás elősegítése.

A cselekmény felépítése közben a következő területeken várhatunk fejlődést:

• hajlandóság a nyelvtanulásra, a nyelvtanulás, mint kedvtelés (motiváció a nyelvvel való foglalkozásra, a nyelvtanulás megszerettetése).
• Technikák/ utak asszociációkhoz, allegóriákhoz, nyelvi képekhez (az agy mindkét féltekéjének részvétele az agyműködés szerinti tanulásban).
• A nyelv és a nyelvi szintek szociális komponenseibe való bepillantás lehetősége (polgári nevelés).
• Empátia, kettős szerep és távolságtartás bizonyos szerepektől: egy színész és egy színésznő a legkülönbözőbb szerepekbe bújik.

Túlmenően a több, mint két évtizedes, fiataloknak szóló, interaktív színházi tapasztalatgyűjtésen a thevo -színház emberektől embereknek- együttműködik az Arthefact Egyesülettel és a Young Civic Radio – Europe-pal a “Kultúrák közötti nemzetközi párbeszéd 2008″ és a “Kreativitás és innováció európai éve 2009″ program keretében.

A színdarabok célcsoportjai alapvetően olyan 10 évesnél idősebb fiatalok, akik németet tanulnak idegen nyelvként. E kategóriába a migrációs háttérrel rendelkező és a szomszédos európai országokban élő fiatalok tartoznak.

A darabok mellé a művészek számára játéktervet  és egy írott forgatókönyvet is készítünk, amelyet színre vihetnek a fiatalokkal.

Szereposztás (migrációs háttérel):

Uwe Weber: zene, színjátszás

Alexandra Bauer: ének, színjátszás

Klaus Maier: projektvezetés, forgatókönyv

A színdarab mellé drámapedagógiai koncepciót és tanórai segédanyagokat is adunk. A bemutató előre láthatóan 2009 áprilisában kerül megrendezésre.

Didaktikai/dramaturgiai útmutató

Kiértékelés

Neuropszichológiai/neurodidaktikai látlelet

Elképzelésünk az, hogy kilencvenperces rövidfilmeket hozzunk létre. Nem “némafilmekről” van szó, hanem hang nélküli filmekről.

Az elkészült mikrofilmeket eljuttatjuk a projektpartnerekhez és más intézményekbe. Ők ezután saját országuk nyelvén, németül, angolul vagy bármely más elképzelhető nyelven szinkronizálhatják a filmeket. Ezen kívül a mikrofilmek internetről is letölthetők lesznek, hogy más érdeklődők is adhassanak hangot a mikrofilmeknek, majd ismét nyilvánosságra hozzák a filmeket az interneten keresztül.

Végeredményként különböző nyelvi változatokat kapunk – és kísérleti úton tapasztalhatjuk meg, hogyan változtatja meg egy történet értelmét a hozzáfűzött szöveg és szinkron.

A forgatás novemberben Bogatyniában (PL) egy nemzetközi workshop keretei között zajlik német, lengyel, cseh fiatalokkal. A munka nyelve az angol, a filmek eredeti, forgatási nyelve pedig lengyel. A fiatalok már évek óta együtt dolgoznak a “Neissepriraten” nemzetközi, ifjúsági színházi projekt keretein belül az arthefact Egyesülettel.

A résztvevők legtöbbje már évek óta tagja a három országot felölelő “Neissepiraten” ifjúsági színházi projektnek, a Neisse-Nisa-Nysa európai régiójának hármas országhatáránál. Német, cseh és lengyel 12-20 év közötti fiatalok játszanak együtt a színpadon. Emögött egy érdekes koncepció rejlik, ami bizonyítja, hogy a társadalmi-pedagógiai és a művészeti igény nem feltétlenül zárják ki egymást. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok már mind elméletben, mind gyakorlatban tudják a színjátszás legfontosabb technikáit, dramaturgiai és színházi ismeretekkel is rendelkeznek , így a projektben végzett munkán keresztül kultúrák közötti tapasztalatokat is szerezhettek.

Improvizáció:

A jelenetek kialakítása improvizáción keresztül történik. A résztvevők kisebb feladatokat kapnak, melyekhez rövid jeleneteket alkotnak. Ezen kívül hangsúlyozottan asszociációs módszerrel rögtönöznek: e módszer alapja ”A legközelebb eső cselekedet”. A fiatalok otthonosan mozognak a színház világában, és ismerik a workshop célját: ami nem más, mint “mikrofilmek” létrehozása, melyekhez a hangot Európa más részein élő (fiatal)emberek adják majd. A tartalmakat és a történeteket közösen hozzák létre;ez az autonóm tanulás egy formájában történik. A “rendező” csak “katalizátorként” és moderátorként van jelen, aki abban támogatja a résztvevőket, hogy elképzeléseiket technikailag, dramaturgiailag és képileg korrekt jelenetekbe ültessék át.

Nyelv és megértés:

A fiatalok eddigi munkájában németül, csehül, lengyelül,  angolul, oroszul és olaszul beszéltek. Nincs olyan nyelv, amit a társulat minden tagja beszél, így mindig szükség volt a fordítás valamilyen formájára. A munka középpontjában eddig olyan színház létrehozása állt, amely minden résztvevő országban egyértelműen érthető, anélkül, hogy feltételezhetnénk egy közös nyelvet.

A “Mikrofilmek” workshopban ezzel ellentétben az a cél, hogy olyan jeleneteket alkossanak, amelyeket éppen a nyelv hiánya miatt többféleképpen lehet értelmezni, így tér nyílik változatok létrehozására.

A káosz:

Ahhoz, hogy a tanulókkal ilyen erősen improvizációs módszreket vethessünk be, igen szabad légkört kell teremtenünk. Mindenkinek teret kell engednünk, hogy kibontakoztassa magát, félelem nélkül szerepeljen és merjen kísérletezni. Ha pl.  potyanézőként kívülről szemléljük az egyik workshopot, mindig vannak látszólag “tumultuózus” vagy “kaotikus” jelenetek. Valójában azonban arról van szó, hogy engedjünk  a dolgoknak (és ezzel a fiataloknak is) szabad teret, hogy az eredményeket ismét normál mederbe terelhessük. Az improvizáció kizárólag a szabad és önkéntes alapon működik. Az improvizáció – ha néha annak látszik is – egészen más, mint “idétlen bohóckodás” vagy “hülyéskedés”. Az improvizáció olyan meglévő ismeretek és képességek alapján megy végbe, amelyeket a színészek munkájuk során sajátítottak el, mint technikát.

Az elfogadás:

Minden résztvevőnek megadatik a lehetőség a színjátékra. Mindenkit meghallgatnak és komolyan vesznek. Csak így lehet arra bátorítani a színészeket, hogy kísérletezzenek és átlépjenek saját korlátaikon. Rögtönzéskor először is nem létezik helyes vagy helytelen. A döntések, hogy végül ki és mi kerül színre, mindenki számára átláthatók. A rendező elsődleges feladata az, hogy megmutassa a tanulóknak, hogyan alkalmazhatják ötleteiket a színpadra.

Megpróbáljuk a társulatban dolgozó kollégák különbözőségét elfogadni, és megmutathatjuk sajátosságainkat is. De mindannyian egyértelműen megtapasztaljuk azt is, hogy meddig tarthat az egyén szabadsága a közös munkában. Természetesen az egyéni vonzódás és idegenkedés, barátság, elutasítás és félelem az érintkezéstől érzékelteti hatását folyamatainkban.

A határtapasztalat:

A “Neissepiraten” munkája határtapasztalatokból táplálkozik. A gyakorlatok és improvizációk alkalmával újból és újból az a cél, hogy saját határainkat átlépjük, és valami újra vállalkozzunk. Tánccal és mozgással kísérletezünk. Mindig más és más tagokkal találkozunk, közösen kell improvizálnunk, és nyelvi akadályokon átlépve kommunikálnunk.

Munkánkat többek között Bogatynia község támogatja – Köszönet illeti Andrzej Grzmielewicz polgármester urat

Köszönjük Andrzej  polgármester úrnak a szíves támogatást.

Rendezés és színház-pedagógia: Peter Sterl, arthefact egyesület, Nürnberg

Kamera: Tilo Diener, Drezda

Nyelvi szakértő: Ellen Rolle, Zittau

A projekt koordinátora: Katarzyna Pecherzewska, Bogatynia

Didaktikai útmutató

A diákok kiértékelése

Neurofiziológiai/neurodidaktikai lelet

“A világ sokszínű arcai” – egy körutazás Gabriella Schullerrel, az osztrák festőnővel, amely eredményeként olyan alkotások születtek, melyet igazán érdemes megtekinteni. Mindeközben a köztünk lévö különbségek észrevétele, elfogadása állt előtérben nevelési szempontként.

Javarészt 8-10 éves magyar gyerekek vettek részt ebben. A projekt nyelve a német volt.

Végül a 2a, 2b, 3a, 3b, 4a és a 4b osztályok tanulói (2008. június 3-án) meghívták az érdeklődőket a műveik bemutatójára.

Windisch Kinga (10) 4a osztályos tanuló a következőképpen írja le a projektet:

Először, még jóval azelőtt, hogy Frau Schuller eljött hozzánk, megtanultuk, hogyan csináljunk az arcunkról fotókat. Nagyon vicces volt! Ezután a tanárnőnk elküldte ezeket a fotókat Frau Schullernek. Ő ezt számítógéppel lekicsinyítette, és fekete-fehérben kinyomtatta. Amikor Budapesten együtt festett velünk, először minden gyereknek két fotót adott: az egyiken mi voltunk  láthatóak, a másikon pedig egy idegen gyerek egy másik kontinensről. Én egy afrikai fiú fotóját kaptam. Ezt követően Frau Schuller elmagyarázta nekünk a munka lényegét. Először mindkét fotót ki kellett festenünk, de csak három színt használhattunk. Én a pirosat, a sárgát és a zöldet választottam. Filceimmel vicces képeket készítettem a két fotóból. Aki ezzel készen lett, annak vonalzó és ceruza segítségével 2×2 cm-es négyzeteket kellett rajzolnia az egész lapra. Frau Schuller meg is mutatta a táblán, hogyan is kell ezt csinálni. Azt mondta, ezt raszterezésnek nevezzük. Ezután két rajzlapot kaptunk, ezen is rasztereznünk kellett, de ez esetben a négyzeteknek 6×6 cm-eseknek kellett lenniük. (Ez igen nehéz volt, és sokáig tartott. A raszterezés ezért nem minden gyereknek tetszett.) De ezután jött a legjobb: megtanultuk, hogyan lehet a raszter segítségével egy tetszőleges fotót egészen könnyedén egy nagy rajzlapra átvinni. Azt is elmesélte, hogy ezt a technikát Leonardo da Vinci is alkalmazta. Ezután a nagy képeinket is kifesthettük. Amikor készen lettem ezzel, kiderült, hogy semmilyen különbséget sem tudok felfedezni az afrikai gyerek és köztem. Így történt ez a többi osztálytársammal is.

Egy közlemény, amely ezzel a projekttel összefüggésben jött létre:

Rasszista túlkapások Olaszországban (szenzibilizálás / beszédgyakorlat)

A “Bunte Gesichter” munkafolyamata

Didaktikai útmutató

A résztvevők kiértékelése

Neuropszichológiai/neurodidaktikai látlelet

Irodalmi foglalkozás Renate Welsh-sel

Asszociációs spirál

“Merüljünk el” a német nyelvben Renate Welsh osztrák írónővel. Az „elmerülés” hivatott inspirálni és bátorítani a diákokat a német nyelven való kreatív írásra.

Kereken 150 8-14 éves diák vett részt ebben. A munkát tanítási időben szervezték meg, amelynek keretét az epizodikus, ill. az agyműködés szerinti tanulás előnyei adták.

Járulékos haszonként az öntudat erősítése és a befogadóképesség fejlesztése is hangsúlyt kapott a szociális tanulás mellett, mert a diákoknak csoportban kellett dolgozniuk, cselekvésorientált és autonóm módon.

Ezután a résztvevőknek lehetősége nyílt egy saját mű bemutatására egy záró prezentáció keretében, amelyet saját diáktársaik, szüleik és meghívott vendégek előtt adhattak elő. Ez szolgálta az öntudat erősítését és egy igazi elismerés kivívását.

Trailer az irodalmi fogalkozáshoz

Egész képernyős nézet

Renate Welsh

Rövid életrajz

Renate Welsh írónő 1937-ben született Bécsben. Első könyve, az “Oroszlánvadász unokája” 1970-ben jelent meg, amely a “Kitűnő Osztrák Gyermek- és Ifjúsági Könyvek Listájára” is felkerült. Azóta nemcsak gyerekeknek és fiataloknak írt könyveket, hanem felnőtteknek is (pl. a “Szép Kilátás” címűt 2005-ben). Irodalmi munkásságáért többször is kitüntették, például a “Johanna” (1979) című művéért a Német Ifjúsági Irodalom Díjával.

>>>Interjú Renate Welsh-sel

Didaktikai útmutató

A diákok kiértékelése

Neuropszichológiai látlelet

Az alprojekt mottója:

“Saját kultúránk akkor okozza a legtöbb problémát, amikor más kultúrákból származó emberekkel való kommunikációra kerül sor.”

(BBC Podcast/Beszéljünk az angol nyelvről: Kik is vagyunk mi?

ld. http://www.bbc.co.uk/worldservice/learningenglish/webcast/tae_whoonearth_archive.shtml)

Célok:

• Felkelteni a figyelmet arra a tényre, mely szerint a tanulás azt jelenti, hogy felhagyunk a megszokással, új dolgokat és ötleteket megismerve ezáltal
• Szemléltetni, hogy egy probléma vagy téma több, mint egy nézőpontból vizsgálható meg. Az alprojektnek az is célja, hogy felkészítse a tanulókat azon képességük felfedezésére, hogy szándékuk szerint tudják változtatni nézőpontjukat;
• A kommunikációs képesség fejlesztése
• Az empátia képességének fejlesztése
• Az autonómia tanítása (főképpen úgy, hogy döntéshozáskor tartsuk tiszteletben a másik személyt)
• A kritika tanítása – tudatosságot ébreszteni annak meglátására, hogy a szociális környezet sokszínű, és egy személy vagy cselekedet sem lehet pusztán negatív vagy pozitív

Célcsoport:

15 éves kortól

Felhasznált tananyag:

A Piroska és a Farkas című mese – hogy ráirányítsuk a figyelmet arra a tényre, hogy sok helyzetben nem gondolkozunk kritikusan, és sematikus értékeket tekintünk normálisnak. Bil Keane karikatúrája a „Családi cirkusz” (1979) címen – amely tükörként mutatja az egyik leggyengébb pontunkat, mégpedig azt, hogy az emberek gyakran saját világukba zárják magukat, és ezzel nevetségessé válnak. Ezért választottuk mottónknak: „Saját kultúránk akkor okozza a legtöbb problémát…”

A tanulási folyamat aktív és tanuló-központú. A párban történő és csoportos megbeszélések bevonják a teljes személyiséget a problémába, és lehetőséget adnak a kooperatív tanulásra is. A projektben a tanulás három lépésben/fázisban történik:

1. Bemutatás, a témabevezetése: pl: rendezzük sorba a képeket, beszéljük meg a mesében előforduló hagyományos értékeket (pozitív és negatív szereplők)
2. Gondolatébresztés: miközben a tanulók a farkasz szemszögéből megfogalmazott mesét olvassák, megpróbálnk okot találni arra, hogy miért a farkas ártatlan, és nem Piroska
3. Az új készség/képesség alkalmazása (kritika alkalmazása és szempontváltás): a tanulók kis csoportban egy ismert mesét a negatív hős szempontjából fogalmaznak meg.

Eredmények:

• A negatív hős mellet szóló „védőbeszéd”, melyet a tanulók fogalmaznak meg (pl.: Stendhal: Julien Sorel figurája, a törekvő fiatalemberé, aki megpróbál felülemelkedni közönséges származásán tehetsége, kemény munkája illetve némi képmutatás és csalás segítségével, de végül saját szenvedélyei csapdájába esik. Sorelt egyik ismerőse így írja le: “Nem más, mint egy fajankó, egy társadalmi törtető, aki gyenge nőkön élősködik”)
• Egy mindennapi történet kétféle végződéssel a) amikor a tanulók nem képesek átlépni saját tapasztalataik ördögi körén, b) amikor figyelembe veszik a helyzetben érintett másik személyt is.

]]> http://youngcivicradiohu.wordpress.com/2008/09/24/second-subproject-soros/feed/ 1 youngcivicradio kep3 kep91 kep72 kep11 http://youngcivicradiohu.wordpress.com/2008/09/23/horspiel/ http://youngcivicradiohu.wordpress.com/2008/09/23/horspiel/#comments Tue, 23 Sep 2008 14:49:17 +0000 youngcivicradio http://youngcivicradiohu.wordpress.com/?p=78 ]]> Hangoskönyv a Jenaplanschule Nürnberg-től

Nemrég a nürnbergi Jenaplan Iskola (Jenaplan Schule Nürnberg) alsótagozatos diákjai elhatározták, hogy “saját” hangoskönyvet jelentetnek meg. Egy hét fős gyerekcsoport megtanulta, hogyan kezeljék a műszaki berendezéseket, és kifejlesztettek egy rendszert, melyben mások is elmesélhetik ” saját részüket a történetből” és bemutathatják saját nyelvezetüket.

• az a nyelv, amellyet a testvéreimmel és a szüleimmel beszélek,
• az a nyelv, amelyet a tanítás alatt használunk,
• az a nyelv, amelyet TV-bemondók és a CD-ken hallható emberek beszélnek,
• azok az idegen nyelvek, amelyeket tanulhatok,
• az a nyelv, amelyet a barátaimmal a játszótéren használok, …

A diákok ezekkel a nyelvi szintekkel, területekkel és utakkal játszanak, fejlődik a kommunikációs érzékük és megtanulnak váltani a nyelvek között. Emellett elsajátítanak olyan fogalmakat is, amelyek absztrakt módon reflektálnak tartalmakra, mint például mikrofon, kábel, hangtechnika, számítógép, hangszóró, vágás, törlés, átmásolás, megkettőzés, kísérőzaj, …

“A nyelvünket úgy is lehet tekinteni, mint egy régi várost: egy szöglet utcácskákkal és terecskékkel, öregebb és újabb házakkal, különböző korok hozzáépítéseivel; ezt újkülvárosok sokasága veszi körül, amelyekben az utak egyenesek, rendezettek a házak pedig egyformák.” (Ludwig Wittgenstein)

A projekt végén a podcast mellett egy audio-CD is készül, amely a diákok “tulajdona” lesz. Ezt magukkal vihetik, sokszorosíthatják és továbbadhatják. És nyerünk egy nagyadag tapasztalatot is, amelyet szívesen megosztunk.

Klaus Maier, Peter Sterl, arthefact e.V.

Egy részlet:

2. szám – Bemutatkozás