Milyen hatással van a szöveg és nyelv – mindenkori kuturális hátterüket figyelemebe véve – képek és történetek értelmezésére?
Elképzelésünk az, hogy kilencvenperces rövidfilmeket hozzunk létre. Nem “némafilmekről” van szó, hanem hang nélküli filmekről.
Az elkészült mikrofilmeket eljuttatjuk a projektpartnerekhez és más intézményekbe. Ők ezután saját országuk nyelvén, németül, angolul vagy bármely más elképzelhető nyelven szinkronizálhatják a filmeket. Ezen kívül a mikrofilmek internetről is letölthetők lesznek, hogy más érdeklődők is adhassanak hangot a mikrofilmeknek, majd ismét nyilvánosságra hozzák a filmeket az interneten keresztül.
Végeredményként különböző nyelvi változatokat kapunk – és kísérleti úton tapasztalhatjuk meg, hogyan változtatja meg egy történet értelmét a hozzáfűzött szöveg és szinkron.
A forgatás novemberben Bogatyniában (PL) egy nemzetközi workshop keretei között zajlik német, lengyel, cseh fiatalokkal. A munka nyelve az angol, a filmek eredeti, forgatási nyelve pedig lengyel. A fiatalok már évek óta együtt dolgoznak a “Neissepriraten” nemzetközi, ifjúsági színházi projekt keretein belül az arthefact Egyesülettel.
A résztvevők
A résztvevők legtöbbje már évek óta tagja a három országot felölelő “Neissepiraten” ifjúsági színházi projektnek, a Neisse-Nisa-Nysa európai régiójának hármas országhatáránál. Német, cseh és lengyel 12-20 év közötti fiatalok játszanak együtt a színpadon. Emögött egy érdekes koncepció rejlik, ami bizonyítja, hogy a társadalmi-pedagógiai és a művészeti igény nem feltétlenül zárják ki egymást. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok már mind elméletben, mind gyakorlatban tudják a színjátszás legfontosabb technikáit, dramaturgiai és színházi ismeretekkel is rendelkeznek , így a projektben végzett munkán keresztül kultúrák közötti tapasztalatokat is szerezhettek.
A módszerek
Improvizáció:
A jelenetek kialakítása improvizáción keresztül történik. A résztvevők kisebb feladatokat kapnak, melyekhez rövid jeleneteket alkotnak. Ezen kívül hangsúlyozottan asszociációs módszerrel rögtönöznek: e módszer alapja ”A legközelebb eső cselekedet”. A fiatalok otthonosan mozognak a színház világában, és ismerik a workshop célját: ami nem más, mint “mikrofilmek” létrehozása, melyekhez a hangot Európa más részein élő (fiatal)emberek adják majd. A tartalmakat és a történeteket közösen hozzák létre;ez az autonóm tanulás egy formájában történik. A “rendező” csak “katalizátorként” és moderátorként van jelen, aki abban támogatja a résztvevőket, hogy elképzeléseiket technikailag, dramaturgiailag és képileg korrekt jelenetekbe ültessék át.
Nyelv és megértés:
A fiatalok eddigi munkájában németül, csehül, lengyelül, angolul, oroszul és olaszul beszéltek. Nincs olyan nyelv, amit a társulat minden tagja beszél, így mindig szükség volt a fordítás valamilyen formájára. A munka középpontjában eddig olyan színház létrehozása állt, amely minden résztvevő országban egyértelműen érthető, anélkül, hogy feltételezhetnénk egy közös nyelvet.
A “Mikrofilmek” workshopban ezzel ellentétben az a cél, hogy olyan jeleneteket alkossanak, amelyeket éppen a nyelv hiánya miatt többféleképpen lehet értelmezni, így tér nyílik változatok létrehozására.
A káosz:
Ahhoz, hogy a tanulókkal ilyen erősen improvizációs módszreket vethessünk be, igen szabad légkört kell teremtenünk. Mindenkinek teret kell engednünk, hogy kibontakoztassa magát, félelem nélkül szerepeljen és merjen kísérletezni. Ha pl. potyanézőként kívülről szemléljük az egyik workshopot, mindig vannak látszólag “tumultuózus” vagy “kaotikus” jelenetek. Valójában azonban arról van szó, hogy engedjünk a dolgoknak (és ezzel a fiataloknak is) szabad teret, hogy az eredményeket ismét normál mederbe terelhessük. Az improvizáció kizárólag a szabad és önkéntes alapon működik. Az improvizáció – ha néha annak látszik is – egészen más, mint “idétlen bohóckodás” vagy “hülyéskedés”. Az improvizáció olyan meglévő ismeretek és képességek alapján megy végbe, amelyeket a színészek munkájuk során sajátítottak el, mint technikát.
Az elfogadás:
Minden résztvevőnek megadatik a lehetőség a színjátékra. Mindenkit meghallgatnak és komolyan vesznek. Csak így lehet arra bátorítani a színészeket, hogy kísérletezzenek és átlépjenek saját korlátaikon. Rögtönzéskor először is nem létezik helyes vagy helytelen. A döntések, hogy végül ki és mi kerül színre, mindenki számára átláthatók. A rendező elsődleges feladata az, hogy megmutassa a tanulóknak, hogyan alkalmazhatják ötleteiket a színpadra.
Megpróbáljuk a társulatban dolgozó kollégák különbözőségét elfogadni, és megmutathatjuk sajátosságainkat is. De mindannyian egyértelműen megtapasztaljuk azt is, hogy meddig tarthat az egyén szabadsága a közös munkában. Természetesen az egyéni vonzódás és idegenkedés, barátság, elutasítás és félelem az érintkezéstől érzékelteti hatását folyamatainkban.
A határtapasztalat:
A “Neissepiraten” munkája határtapasztalatokból táplálkozik. A gyakorlatok és improvizációk alkalmával újból és újból az a cél, hogy saját határainkat átlépjük, és valami újra vállalkozzunk. Tánccal és mozgással kísérletezünk. Mindig más és más tagokkal találkozunk, közösen kell improvizálnunk, és nyelvi akadályokon átlépve kommunikálnunk.
Munkánkat többek között Bogatynia község támogatja – Köszönet illeti Andrzej Grzmielewicz polgármester urat
Köszönjük Andrzej polgármester úrnak a szíves támogatást.
Rendezés és színház-pedagógia: Peter Sterl, arthefact egyesület, Nürnberg
Kamera: Tilo Diener, Drezda
Nyelvi szakértő: Ellen Rolle, Zittau
A projekt koordinátora: Katarzyna Pecherzewska, Bogatynia
Neurofiziológiai/neurodidaktikai lelet
Filed under: Aktuális Tagged: | elfogadás, filmek, hang nélküli filmek, improvizációk, mikrofilmek, Neissepiraten, színpad, workshopok
[...] >>> további információk [...]