„Mindenki egyforma – mindenki különböző” antirasszizmussal foglalkozó kiállítás

Mindenki egyforma, mindenki különböző

című kiállítás adja a 2008-as év alprojektjeinek mottóját

Rasszizmusellenes kiállítás

A 2008-as év alprojektjei egyeznek az Európai Bizottság által életre hívott a “Kultúrák közötti párbeszéd éve” céljaival. Ez a párbeszéd azonban csak akkor lehet sikeres, ha ezt azonos “szemmagasságban” és tudati szinten folytatják. Az általunk életre hívott, röviden agyműködés szerinti és szociális tanulásnak nevezett koncepció nemcsak figyelembe veszi, hanem támogatja is ezt az alapvető feltételt. Ugyanis ehhez nem nem az a felszínes tudás tartozik, amely szerint meg kell ismerni a MÁSIK fél vallását, hagyományait, hanem az előítéletek, klisék, téves elképzelések felismerése és belátása. Ez a legfőbb oka annak, hogy ez a kiállítás a rasszizmusellenességet helyezte középpontba. A tárlat vezérfonalul  szolgál a kreatív alprojektek számára is, amelyeket a nürnbergi Arthefact Egyesület, a budapesti Osztrák-Magyar Európaiskola, a Deutsche Schule Oslo és a Soros Educational Center Foundation Miercurea Ciuc alkotnak.

A párizsi Musée de l’Homme dolgozta ki, és azóta számos európai városban több mint négy millióan látogatták a „Mindenki egyforma – mindenki különböző“ elnevezésű kiállítást, mely az emberi evolúció történetét mutatja be a kezdetektől az afrikai Szavannákon a jelenkorig. Megtanulhatunk általa egy idegen nyelvet, tanulhatunk történelmet, földrajzot és/vagy biológiát és emellett egyszerűen azt is megtudhatjuk, hogy a rasszizmus milyen értelmetlen, mivel mindannyian ugyanattól az afrikai ősanyától származunk.

A génkutatás egyértelműen bizonyította, hogy rasszok egyáltalán nem is léteznek. A mai kor embere saját maga is megállapíthatná ezt, ha venné a fáradságot és körüljárná a Földet az „Out of Africa” emberek nyomait követve. Így megbizonyosodhatna arról, hogy nem léteznek ugrásszerű különbségek (bőrszín, külső megjelenés stb. tekintetében), hanem ezek a változások összefolynak.

Ez az antirasszizmussal foglalkozó kiállítás a kiindulópontja egy sor kreatív alprojeknek. Ezeket az első alprojekteket a budapesti Osztrák-Magyar Európaiskola, a nürnbergi Arthefact, a Deutsche Schule Oslo és a csíkszeredai Soros Educational Center Foundation bonyolítanak le. Az Osztrák-Magyar Európaiskola kidolgozott a kiállításhoz egy múzeumpedagógiai programot.

A német és magyarnyelvű „Mindenki egyforma – mindenki különböző” kiállítás kölcsönözhető.

---

Múzeumpedagógiai kérdéskatalógus

---

Didaktikai útmutató

---

A résztvevők kiértékelése

 

---

Neuropszichológiai/neurodidaktikai látlelet

---

A modern génkutatás és az „Out of Africa” elmélet képzi a kiállítás alapját. Mindkettő azt mondja, hogy a Homo sapiens – azaz az elődünk – kereken 100.000 évvel ezelőtt Afrikából vándorolt el, hogy lassanként az egész földgolyót benépesítse.

 

E szétszóródás alatt megváltozott a testünk és a kultúránk. Ezt a folyamatot, amely generációkon át más és más környezethez való alkalmazkodás eredménye, epigenezisnek nevezzük. Így más és más embertípusok, nyelvek és kultúrák jöttek létre. Ha ma végigjárnánk a vándorló ember nyomait a Földön, magunktól is könnyedén megállapíthatnánk, hogy nem léteznek rasszok („emberfajták”). Az emberek bőrszíne, testfelépítése, nyelve és kultúrája között nem ugrásszerű különbséget, hanem inkább átmenetet fedezünk fel.

Mindenek előtt a modern génkutatás segítségével bizonyíthatjuk, hogy nincsenek különböző „emberfajták”. A népek közötti genetikai különbséget az un. allele-érték segítségével lehet megállapítani. Ez az érték azonban a fekete-, a fehér- vagy a vörös bőrű emberek csoportján belül nagyobb különbségeket mutat, mint két „más színű” ember között.

 

1. TÁBLA: Mindenki egyforma, mindenki különböző

Egyetlen faj, mégis több mint hatmilliárd különböző férfi és nő.

Mind a hatmilliárd ember, aki ma benépesíti a Földet, meglehetősen különbözik a másiktól, de a fennálló különbségek ellenére sincsenek köztük biológiai korlátok. A világon minden férfi és nő képes arra, hogy egymással gyermeket nemzzen, és ezek gyermekei is további utódokat hozhatnak világra. Mind ugyanahhoz a biológiai közösséghez tartozunk: a Homo sapiens nevű fajhoz.

A kiállítás emberi fajunk sokszínűségét és egységességét tárja elénk a tudományos kutatás eredményeinek tükrében.

Fedezzük fel együtt, hogyan lehetséges, hogy bár minden ember rokona a másiknak, mégis mindannyian különbözőek vagyunk.

2. TÁBLA: Tegye magát szabaddá

Ezen a kiállításon tegyük félre a kultúránkat!

100 000 éves történelmünk folyamán elődeink külső megjelenése különféleképp módosult, és különböző kultúrák jöttek létre. Manapság az öltözködés, a hajviselet, a nyelvek, a vallások, az ideológiák, a társadalmi szerveződések, valamint a műszaki találmányok terén rendkívül nagy változatosság tapasztalható. Ezen különbözőségek némelyike olykor valós kulturális korlátokat is eredményezhet.

Születésünk pillanatában ezek a kulturális sajátosságok még nem léteznek, azokat életünk folyamán fokozatosan sajátítjuk el. Neveltetésünk és az iskola gondoskodik arról, hogy ezek a kulturális meghatározottságok generációról generációra „továbböröklődjenek”. Ezért van az, hogy az ember születése pillanatában még bármely kultúrához képes alkalmazkodni.

Az emberi test sokfélesége lenyűgöző. Kulturálisan elsajátított tulajdonságainkkal ellentétben testi ismertetőjegyeinket szüleinktől örököljük fogantatásunk pillanatában.

Minket most ezen a kiállításon a genetikai, vagyis a biológiai változatosság érdekel. Kizárólag az emberi testet és annak alkotórészeit vizsgáljuk. Tegyük félre most a kultúránkat!

3. TÁBLA: A külső jegyek változatossága

A létező biológiai fajok közül az emberi faj azok közé tartozik, amely a testfelépítés és a bőrszín tekintetében nagyon nagy változatosságot mutat.

Vannak olyan külső testi jegyek, melyek alig észrevehető eltérést mutatnak, ugyanakkor más külső tulajdonságok embercsoportonként igen különbözőek lehetnek, ilyenek például az alak, a bőrszín és az arcberendezés.

Ha megvizsgáljuk a földrészek népességcsoportjainak testi jegyekben megmutatkozó nagyfokú változatosságát, a következő kérdések merülnek fel: Honnan ered ez a sokféleség? Hogyan változnak a külső testi jegyek, ha az egyes népességeket vagy földrészeket hasonlítjuk össze? Lehetséges-e ezen a sokféleségen belül úgynevezett „rasszok” megállapítása?

4. TÁBLA: A testmagasság

Az ember testmagassága összefügg a mindenkori földrajzi környezetével.

A testmagasságról szóló tanulmányokból kiderül, hogy mind az öt kontinensen élnek „alacsony”, „közepes” és „magas” emberek. Ez a megoszlás őskori elődeinknek a környezeti feltételekhez való alkalmazkodásának eredménye.

A legnagyobb átlagmagasságokat elsősorban a mérsékelten hideg égövben és a forró sivatagokban, a legalacsonyabbakat az Északi sarkvidéken, a magas hegységekben és az egyenlítői esőerdőkben, a közepeseket pedig a hideg égövben és a szavannákon mérték.

5. TÁBLA: A bőr színe

Egy emberi populáció bőrszíne mindig attól a földrajzi szélességtől függ, ahonnan származik: minél közelebb az Egyenlítőhöz, annál sötétebb a bőrszín.

Bőrünk színezetét egyetlenegy barna festékanyag, a melanin határozza meg. Ez védi meg bőrünket a nap UV-sugaraitól. A többé-kevésbé barna bőrszínt ennek az anyagnak az epidermisz (felhám) alsó rétegeiben jelen levő mennyisége adja. A vér kékes vagy rózsaszín árnyalatot is kölcsönözhet az áttetsző bőrnek.

Mint ahogy az átlagos bőrszín világméretű megoszlása mutatja, sötét bőrszínű populációk a Baktérítő és a Ráktérítő közötti területeken találhatók. A világos bőrű népességcsoportok származási helyei a mérsékelten-hideg égövben találhatók. A környezethez való alkalmazkodás a különböző földrajzi területeken egymástól függetlenül játszódott le. A bőrszín kialakulásában, mely a történelmi előtti időkre tehető, kizárólag a földrajzi fekvésnek volt szerepe.

Vannak világosabb és sötétebb bőrű emberek is

Minden emberi populációra jellemző lehet a bőrszín nagyobb fokú változatossága. Ezen a diagrammon négy populáció bőrszín-árnyalatait jelenítettük meg egy a fehértől induló és a feketével bezáruló skálán. Nincsenek bőrszín-kategóriák, viszont megfigyelhető egy folyamatos átmenet a sötét bőrű populációk nagyon sötét bőrű tagjai és a világos bőrű populációk nagyon világos bőrű tagjai között.

6. TÁBLA: A sokféleség látható jelei

A testi sokféleség határtalan.

A különböző népességcsoportok közti legfeltűnőbb különbségeknek köszönhetően az emberek lebecsülik az egyes populációkon belüli sokféleséget. Így az európaiak azt hiszik, hogy minden kínai vagy afrikai ugyanúgy néz ki. A kínaiaknak és az afrikaiaknak is ugyanez a benyomásuk az európaiakról.

Ez a magatartás világosan mutatja azt, hogy az emberi külső sokféleségéről alkotott képünk helytelen. Ez azért van, mert nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy azokat az embereket, akik lényeges mértékben különböznek tőlünk, fel kelljen ismernünk. Tény, hogy az arcok mindenhol jelentősen különböznek egymástól. Ha ez nem így lenne, hogyan lennénk képesek arra, hogy egy ismerős embert az ismeretlenek tömegéből felismerjünk? Arckép-összeállításunkban négy híres ember portréját rejtettük el. Találják meg ezeket!

7. TÁBLA: Mindig ugyanazok az alkotóelemek

Csekély különbségtől eltekintve minden ember ugyanazokból az alkotóelemekből épül fel.

Ne feledjük, hogy sokféle megjelenésünk ellenére is mindannyian ugyanazokból az elemekből, egyféle módon épülünk fel. Szerveink mérete és alakja ugyan különböző lehet, de ezek az apró eltérések semmit sem változtatnak azok funkcióján. Csak a férfi és a női nemi szervek közti különbség tekinthető lényegesnek.

8. TÁBLA: A láthatatlan sokféleség

Bár látszólag minden ember vére egyforma, tudjuk, hogy a vérátömlesztésnél bizonyos szabályokat be kell tartanunk. A transzfúzió ugyanis csak akkor lehetséges, hogyha a véradó és a vért kapó személy vércsoportja egymással „kompatibilis”.

Nagyon kevés kivételtől eltekintve ez a 4 vércsoport minden emberi populációban megtalálható. Így hát nincs összefüggés az ember külseje és vércsoportja között.

Ismeretes, hogy 4 vércsoport létezik: A, B, AB és 0. A sikeres vérátömlesztés előfeltétele, hogy a véradó és a vért kapó személy vércsoportja egymással „kompatibilis” legyen. Egy maghrebi férfi vagy egy szenegáli nő megmentheti egy vietnámi férfi vagy egy osztrák nő életét, feltéve, hogy vércsoportjaik egymással összeférnek. A származás és a külső ilyenkor semmilyen szerepet sem játszik.

9. TÁBLA: A különbségek alapja

Biológiai sokféleségünk genetikailag meghatározott.

Külső megjelenésünket és a szemmel nem látható ismertetőjegyeinket az a genetikai felépítés határozza meg, melyet a szüleinktől öröklünk. Míg a bőrszín, a magasság vagy az arcforma génjeit nem ismerjük, addig a vércsoportot és az Rh-faktort meghatározó géneket jól ismerjük.

Mi a gén?

A gén a DNS egy darabja, mely tartalmazza egy élőlény valamely tulajdonságának megvalósulásához szükséges információkat.

Minden ember rendelkezik sejtjeiben 46 kromoszómával. Édesanyánk és édesapánk 23-23 kromoszómával ajándékoz meg minket, ez tehát 23 kromoszómapár. A kromoszómáknak ez a kettős eredete magyarázza azt a tényt, hogy az ember egy génnek mindig két példányát hordozza magában (kivéve azt a néhány gént, melyek a nemi jelleget meghatározó kromoszómában találhatók). Azok a gének, amelyek a vércsoportot, az Rh-faktort és a HLA-típust határozzák meg, a 9., az 1. és a 6. kromoszómapáron találhatóak.

10. TÁBLA: Genetikai változatok

Több ezer genetikai tulajdonság van. Ezeknek a variánsoknak a kombinációja eredményezi a genetikai változatosságot.

Genetikai örökségünk vizsgálata kimutatta, hogy mindannyian ugyanazokkal a génekkel rendelkezünk. Ezeknek a géneknek a vegyi összetétele azonban személyenként különböző lehet. Ezek a variációk tehetnek arról, hogy teljesen különböző egyénekként jövünk a világra. Minden gén bizonyos számú variánssal, azaz megvalósulási lehetőséggel bír. Mivel 1 génnek mindannyian 2 példányát hordozzuk magunkban, ezért nagyszámú páros kombináció létrejötte lehetséges.

11. TÁBLA: Az emberek meghalnak, a gének továbbélnek

A generációról generációra átörökített gének rokoni kapcsolatainkat tanúsítják.

Génjeinket szüleinktől örököljük, ahogy szüleink is nagyszüleinktől örökölték azokat. Nagyszüleink dédapáinktól és dédanyáinktól örökölték génjeiket, azok pedig ük-szüleinktől, és így tovább. Így öröklődik tovább genetikai állományunk ősidőktől fogva generációról generációra a genetika törvényszerűségeinek megfelelően. Ezért tanúskodhatnak génjeink rokoni kapcsolatainkról.

12. TÁBLA: Ugyanazok a gének = ugyanazok az ősök

A genetikai sokszínűségről készített világméretű vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy minden emberi populáció nagyjából ugyanazokat a genetikai variánsokat hordozza egyedeiben. Eszerint mindannyian egyazon ősöktől származunk!

13. TÁBLA: A genetikai változatosság és a népmozgások

Az emberi populációk jelenlegi genetikai változatossága felidézi számunkra azt a nagy utat, amelyet őseink tettek meg a föld benépesítése során.

Minden emberi populáció nagyjából ugyanazokkal a genetikai variánsokkal rendelkezik, de a variánsok megoszlásának aránya populációról populációra változik. Ha megvizsgáljuk azokat a különbségeket, melyek 2 populáció között fennállnak, akkor megkapjuk a genetikai hasonlóság mértékét: minél kevesebb a különbség, annál nagyobb a genetikai hasonlóság. Az úgynevezett „gén-háló” 5 kontinens 19 populációjának összehasonlításából született. A genetikai hasonlóságokat az összekötő vonalak szemléltetik: minél rövidebb a vonal, annál közelebb áll egymáshoz a két populáció – genetikájuk tekintetében.

A hálóról leolvasható, hogyan változik fokozatosan, populációról populációra a genetikai összetétel. Ez mindenkor összefüggésben áll a kontinens földrajzi fekvésével. A genetikai változatosság elődeink vándorlásának tényéből fakad.

A népesség rasszokra történő felosztása teljességgel önkényes

Ez az ábra, mely egy XIX. századi munkából származik, azt mutatja, hogy az emberi sokszínűségről alkotott mai felfogás alapvetően különbözik a hajdani “rassz”-teóriától. Az “emberfajták” ilyetén való besorolása nemcsak önkényes és előítéletektől terhes volt (pl. mért éppen a németeket helyezték a törzsfejlődésben legtetejére és az afrikaiakat a legaljára?), de az embercsoportok közt fennálló hierarchiát is ki akarták hangsúlyozni.

Ezzel ellentétben a genetikai háló azt mutatja, hogy az emberi populációk között nincsenek határok. Az egyes embercsoportok kizárólag földrajzi elhelyezkedésük által határolhatók el egymástól.

A genetikai háló

Az összekötő vonalak mentén feltüntetett számok két-két embercsoport közt fennálló genetikai hasonlóság százalékos arányát mutatja. Ezeket a százalékos értékeket 19 populáció Rh-, HLA-, és GM-tulajdonságait* összevetve kapták a kutatók.

14. TÁBLA: „Olyanok, mint mi” – már 100 000 éve

Fajunk története 100 000 évvel ezelőtt, az első „modern típusú ember”, a Homo sapiens sapiens megjelenésével kezdődött.

A legrégebbi, a maihoz hasonlatos ember maradványait, a Közel-Keleten valamint Afrikában találták. Épp ezért fölöttébb valószínű, hogy első közvetlen elődeink a földnek ebben a régiójában éltek. Ezeknek az emberi leleteknek a korát kb. 100 000 évre teszik. Emberi fajunk, azaz a Homo sapiens története, igen rövid időre tekinthet vissza, ha összevetjük azt az egész emberi evolúció időtartamával, mely 3 millió évvel ezelőtt, a Homo habilis megjelenésével kezdődött. Ez a lény volt az első, akiről biztosan tudjuk, hogy szerszámokat állított elő.

A Homo habilis, a Homo erectus és a Neandervölgyi ember túlságosan is különböznek a ma élő embertől ahhoz, hogy „modern típusú embereknek” nevezhessük őket. Az australopitecusok viszont már olyan nagy eltéréseket mutatnak, hogy gyakran nem is embereknek, hanem „felegyenesedett majmoknak” nevezik őket.

15. TÁBLA: Földünk benépesítése

A paleontológia és a genetika lehetővé teszik számunkra azt, hogy nyomon kövessük azt a folyamatot, ahogy a modern emberek fokozatosan benépesítették a Földet.

Az időrendi sorrendben elhelyezett ábrák leegyszerűsített módon kívánják szemléltetni azt, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint hogyan népesítette be a Földet a Homo sapiens sapiens.

Mindannyian bevándorlók vagyunk!

Bolygónk benépesítése lépésről lépésre történt, melynek kiindulópontja valahol a Közel-Keletet, Észak- és Kelet-Afrikát magába foglaló területen lehetett. Így mindannyian bevándorlók utódai vagyunk. Ahogy az a harmadik térképről leolvasható, Közép-Európa területére először 40 000 évvel ezelőtt lépett “modern típusú ember”. A cromagnoni emberek, a legrégebbről ismert modern “franciák” az első közel-keleti bevándorlók.

16. TÁBLA: A rasszok illúziója

Az emberek sokfélesége oly nagy és zavarba ejtő, hogy teljességgel lehetetlen az a próbálkozás, miszerint több mint 5,8 milliárd egyedi embert rasszokba soroljunk.

Bizonyos, testi jegyekben meglévő különbözőségek azt sugallják, hogy az embereket rasszokba lehet sorolni. Viszont ha alaposabban szemügyre vesszük ezeket a különbségeket, akkor arra az ellentétes következtetésre jutunk, hogy ezek a külső tulajdonságok folyamatosan változnak a földrészek egyik végétől a másik végéig. Bármiféle határ kijelölése éppen ezért teljesen önkényes. Az emberi sokféleség valójában sokkalta összetettebb, mint ahogy azt, képzelnénk. Az „emberfajták” osztályokba sorolása éppen ezért semmilyen meggyőző eredménnyel sem szolgál, így a „rassz” megjelölésnek nincs semmiféle tudományos alapja.

A genetikai kutatások rámutatnak arra, hogy a külső hasonlóságokat lehetetlen genetikai hasonlóságokkal alátámasztani. Ahogy a „gén-háló” is mutatja (13. tábla) ….

Embercsoportok, melyek külsőleg hasonlítanak egymásra, de genetikájukban különböznek egymástól.

Embercsoportok, melyek genetikájukban hasonlítanak egymásra, de külsőleg különböznek egymástól.

17. TÁBLA: MINDENKI ROKON

Mindannyian ugyanazoknak az ősöknek a részeit hordozzuk magunkban.

Génjeink vizsgálatából kiderült, hogy mindnyájan ugyanazoktól az ősöktől származunk. Mivel elődeink tekintetében csak néhány generációra tudunk visszaemlékezni, nehezen tudjuk elhinni, hogy többé-kevésbé mindannyian rokonok vagyunk. Azonban ha összevetjük a elődeink feltételezett számát azoknak az embereknek a számával, akik ténylegesen éltek, akkor fel kell hogy ismerjük azt, hogy következésképpen mindnyájan rokonok vagyunk.

18. TÁBLA: MINDENKI KÜLÖNBÖZŐ

Becslések szerint idáig összesen 80 milliárd ember élt a földön. Az egypetéjű ikrek kivételével sohse volt még két embernek megegyező a genetikai öröksége: minden ember egyedi.

A szülők minden generációban génvariánsaiknak egy új kombinációját adják át gyermekeiknek. E „genetikai keverékben” a genetikai tulajdonságoknak elméletileg bármely lehetséges kombinációja létrejöhet. Ha ezt az elmefuttatást csupán a vércsoport, az Rh-faktor és a HLA-típus genetikai variánsaira alkalmazzuk, akkor is már 1 291 178 228 421 950 000 különböző egyed adódik!

Ahhoz, hogy ezt az eredményt megkapjuk, elég, ha a 10. táblán lévő számokat összeszorozzuk: 6 x 3 x ???. Ez az óriási szám azt mutatja, hogy a 3 genetikai tulajdonság elegendő ahhoz, hogy legalább 300 milliószor több különböző egyed képződjön, mint ahányan jelenleg a földön élnek (1997-ben kb. 5,8 milliárdan voltunk).

Ugyanezen elgondolás szerint, ha az ember genetikai örökségének minden lehetséges variáns tulajdonságát összekombináljuk, akkor arra a felismerésre kell jutunk, hogy a lehetséges eltérő egyedek száma jóval meghaladná a világegyetem atomjainak számát.